Pszeudó zen történet – Mi visz fel a Hegyre?

A Mester és Titok Tóni a Mező-havas aljában álldogáltak. Ahogy felnéztek, a terep nagyon  nehéznek tűnt felfele.

- Na oda hogy jutunk fel? - kérdezte Tóni a Mestert.

- A Hegy maga fog felvinni!

Pszeudó zen történet – A Puszta

A Mester és Titok Tóni, Egyiptomba, a piramisokat bámulták. Jó részben gyalog jutottak el oda. A Mester torokköszörüléssel jelezte, hogy mondani akar valamit.

- Te Tóni a piramis itt előttünk egy mesterséges hegy. Én azért szeretem a pusztát, néha jobban  a hegynél,mert nincs mesterséges puszta.

Pszeudó zen történet – Az öreg halász, ki láthatatlan

A Mester és Titok Tóni együtt halásztak, mindkettő egy-egy botot tartott a kezében. A Mester egy percre kirántott egy szép nagy halat.

- Mester, Te hogyan fogtál ilyen gyorsan, ilyen szép nagy halat?

- Nem én fogom Tóni, hanem a hátam mögött lévő öreg halász.

Tóni hátranézett de nem látott senkit. A Mester csendesen elnevette magát.

Az azt követő éjszaka, Tóni azt álmodta, hogy a háta mögött egy öreg halász volt, aki halászott. Ő csak kiemelte  a szép nagy halat  a vízből.

Pszeudó zen történet – A paraszti bölcsesség korlátai

A Mester, Titok Tóninak mesélte a folyó partján üldögélve, hogy fiatal korában volt egy jónéhány munkahelye, de rendre mind otthagyta azokat és többet ne  dolgozott. Ezért meg a falu parasztjai mélyen megvetették, mondván, hogy sehol nem állta meg a helyét és nem szeret dolgozni. A Mester nem sokat törődött a parasztok eme viszonyulásával irányába. Ezért Tóni felnézett a Mesterre.

- Tudod Tóni, a paraszt azért állja meg  a helyét az életben, mert gyáva, fél a holnaptól. De te Tóni tanuld meg, hogy a paraszt bölcsessége,  "a járt utat a járatlanért el ne hagyd", a gyáva paraszt bölcsessége, ki nem, mer új utakra lépni. A természet útja ezzel ellentétes, újabb és újabb utakat keres. A folyók állandóan változtatják medrüket. Sok esetben az ember nem hagyja, hogy szabadon változtasson medret a folyó. De azt is tudnod kell, hogy a misztikák, aszkézisek zárt útjai, amikről nem szabad letérni a paraszti bölcsesség gyávaságán alapszik. Az ember belső útja, a természet útja, mely mindig változik, mert végtelen lehetőség van benne és leginkább a járatlan utakat keresi. Ebben az agyonismert világban, már csak a belső utunk úttalansága maradt nekünk, igaz a misztikák, vallások, spiritualitások ezt is el akarják venni az embertől már ősidők óta.

Pszeudó zen történet – A folyó partján üldögélni

A folyó partján üldögélt a Mester és Titok Tóni. Halacskák úszkáltak a folyó szélében a sekély vízben. A hosszú csendet a Mester szakította meg.

- Tóni,  a folyó partján üldögélni, bámulni a folyó folyását, órákon keresztül, nem vallás, nem hit, nem erkölcs, nem szeretet, nem megismerés, nem metafizika, hanem valami messze több ezeknél.

Pszeudó zen történet – A mutató kéz

A Mester és Titok Tóni a gyergyói medencében csodálták  a környező hegyeket. Gyergyóditró határában, a Mester csodálkozva mutatta a Kelemen-havasok csodálatos hófödte csúcsait, Tóninak. Ünnepélyesen, lassan engedte le kezét a Mester, mint egy áldást osztó pap. Volt valami megrendítő, ahogy a Mester a hegyre mutatott, mintha Mózes lett volna, ki az Ígéret földjére mutat. Tóni meg is jegyezte.

-   Mester, volt valami elragadó, ahogy a hegyre mutattál, mint egy próféta úgy tetted.

- Tóni, sokan tartalmakat tulajdonítanak a fogalmaknak és ezeken a vélt tartalmakon vitatkoznak, vég nélkül. De a mutató újon nincs mit vitatkozni, mert mögötte csak egy üres tenyér van.

Pszeudó zen történet – Elég csak látni, hogy folyik

-Te Mester, keleten különböző gyakorlatokkal, valami magasabb tudatállapotba jutnak, azt, hogy érik el? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.

- Szerintem, nem kell eljutni sehova. Elég látni azt, hogy a folyó folyik, de azt nagyon kevesen látják.

Pszeudó zen történet – A Folyó és a filozófia

A Mester és Titok Tóni a folyó partján üldögéltek. Tóni egy Emil Cioran kötetet olvasott, a Gondolatok alkonyát. A Mester a címre pillantott és megszólalt.

- Csak  a folyó látványa képes előidézni a gondolatok, a hiába való filozofálás alkonyát. Amikor önfeledten bámulod a folyót, akkor a külső és belső folyó egyesülnek és együtt folynak a Végtelenben, megszüntetve minden filozófiát.

Pszeudó zen történet – A Lélek

A Mester és Titok Tóni a folyón parton sétáltak. Hirtelen vadkacsák röppentek fel a folyó széléből.

- Te Mester a vadkacsákról jut eszembe, hogy mi is az a lélek?

- A Lélek az egy folyó.

- Miért Te Mester?

- Mert nincs kezdete és vége.

Pszeudó zen történet – A Forrás melett nincs távolság

A Mester és Titok Tóni egy forrás mellett üldögéltek. Tóni nekihasalt és jót ivott a forrásból.  Utána játékosan le spriccolta a Mester. Erre fel megszólalt a Mester.

- Itt nem létezik távolság!!!

- Milyen távolság? Hol? Mik között? - kérdezte Tóni a Mestert.

- A forrás mellett nincs távolság a forrás és az óceán között. Az óceán partján, meg nincs távolság az óceán és a forrás között.

Nagy Attila Puli